Anonim filmkritikusok klubja

FilmaholicKlub

FilmaholicKlub

Vúdielen ajánlónk következik 6 pontban

2017. január 13. - Filmaholic girl

Íme a 6 kedvencem az olyan örökzöld idézetek szülőatyjától, mint például "Nem vagyok nagy ivó. Szilveszterkor két martini után megpróbáltam elrabolni és Kubába téríteni egy liftet.".

#6 Annie Hall

A klasszikus. Most biztosan sokan kiakadtok, hogy csak a hatodik helyre tettem, de nekem nem ez a kedvencem a morális dilemmák nagymesterétől. Az viszont tény, hogy Woody és Diane Keaton kettőse remekül működik a vásznon, és ez az 1977-es film az, ami megalapozza Allen későbbi munkásságát és közönségét. Hogy miért van az, hogy a kapcsolatok zsákutcába futnak? Miért működik a szex vagy sem egy párnál? A családi kapcsolatok és az együttélés hogyan befolyásolják negatívan a kapcsolatot? Ezeket az alapkérdéseket mind boncolgatja a film Annie és Alvy ellentmondásos viszonyán keresztül. No és a végső párbeszéd a szerelem tökéletes ars poeticájának is nevezhető véleményem szerint.

Eszembe jutott egy régi vicc:
Elmegy a fószer a pszichológushoz:
- Doktor úr, a bátyám bolond! Tyúkanyónak képzeli magát!
Mire a doki:
- Miért nem hozta el hozzám?
Erre a fószer:
- Én elhoznám, de akkor ki kelti ki a kiscsibéket?


Hát, valahogy így gondolkozom én is a szerelemről. Teljesen irracionális, őrült, abszurd dolognak tartom, de elmondhatatlanul vágyom utána, hisz azok a kiscsibék kellenek.

 

#5 Café Society

A Café Society főhősei a tökéletes példák azokra, akik sosincsenek ott lélekben ahol épp vannak. Legyen szó a párkapcsolatukról, a hivatásukról, vagy egyszerűen a lakóhelyükről. Az 1930-as években játszódó, első blikkre "a legkisebb fiú felkerekedik és meghódítja a világot" típusú történet Bobby-ja (Jesse Eisenberg) egy zsidó család legifjabb sarja, akinek van akkora mázlija, hogy rokona, a filmiparmágnás Phil bácsi (Steve Carrell) hajlandó neki állást adni a cégénél. Itt ismeri meg Vonnie-t (Kristen Stewart), akibe azonnal bele is szeret, és egy rövid ideig meg is hódítja a lányt, ám később kiderül róla, hogy a nős Phil szeretője. A döntő pillanatban Vonnie Phil mellett dönt, aki elhagyja érte a feleségét.

Nos, a happy end lehetősége ott dől meg, amikor hiába jön össze vágyódásának tárgyával Vonnie, mégsem nyugszik meg, hanem idővel beleun a felhőtlen egzisztenciába és a szerető feleségszerepbe, így egy régi-új célpontot szemel ki magának, Bobby-t. A szánalmas srác pedig soha nem szűnik meg szeretni az őt egyszer már elhajító nőt, még akkor sem, amikor a gyönyörű Veronicával (Blake Lively) már évek óta boldog házasságban él. Ez azért van, mert ők ketten tök ugyanolyanok: folyton elvágyódnak abból a közegből, ahol és amiben élnek. Bobby New Yorkból Los Angelesbe vágyik, aztán vissza New Yorkba, Vonnie meg felszínesnek tartja a filmes világot, de még sincs bátorsága más közegben létezni, és a férjét sem meri Bobbyért elhagyni. Nekik igazából mindegy, hogy miben vannak, az sosem lesz jó. Mindezt kínzó végignézni, de közben valahogy mégis élvezetet nyújt a szenvedésükben elmerülni.

#4 Abszurd alak

Joaquin Phoenix és Emma Stone. Nekem, aki mindkét színész nagy rajongója vagyok, nem is kellett több ahhoz, hogy azonnal lecsapjak a filmre. Ám be kell vallanom, többet vártam. Na nem tőlük, Phoenix csodásan hozza a kiégett, alkoholista író és filozófia tanár karakterét, Stone pedig az eminens diáklányét, aki unja tökéletes barátját és a sokkal zűrösebb, viszont intelligensebb Abe után kezd vágyódni. A cselekmény viszont nem olyan feszes, mint a Match Pointban, így a drámai csavarok sem jönnek át igazán. Azért az ölés, mint a kiégés utolsó lehetséges gyógyírja, izgalmas gondolat a rendező tollából, de egy nagyobb csipetnyi borzongás hiányzik ahhoz, hogy igazán sokkoljon. Ettől függetlenül Phoenix elviszi a hátán az egész filmet, csak bosszantó, hogy jóval emlékezetesebb is lehetett volna.

#3 Blue Jasmine

A Blue Jasmine az a fajta tragikomédia, amiben csak egy dolog biztos: a hazugság. A történet szerint Jasmine, eredeti nevén Jeanette (Cate Blanchett) élete kívülről lélegzetelállítóan csodálatos. Gazdag, fényűző életet él üzletember férje, Hal (Alec Baldwin) oldalán, aki tejben-vajban és drágakövekben füröszti őt. No de mint a film elején kiderül, Hal egyáltalán nem a sikeres pénzügyi befektetéseiből gyűjtött össze ekkora vagyont, hanem mások elcsalt pénzéből dúskált egész életében. A feleségét azonban nem ez akasztotta ki, hanem mikor rájött, hogy fűvel-fával és még az egyik ismerősük francia au-pair-jével is csalta. Hal bejelenti, hogy elhagyja őt az új szeretőjéért, és ekkor teljes idegösszeroppanásában Jasmine fogja magát és beköpi az FBI-nál a csaló férjét, aki a börtönben inkább felakasztja magát egy kötéllel, minthogy így éljen tovább.

Itt borul minden… Jasmine “földönfutóvá” válik (miközben továbbra is méregdrága ruhákat hord, elsőosztályú replőjegyet vásárol és luxus életszínvonalnak megfelelő mennyiségű jó minőségű alkoholt iszik), ám mindeközben láthatóan teljesen megőrült, egyre többször magában beszél az utcán. A film pedig valójában itt kezdődik, a korábbi történésekről csak retrospektív jelenetekből tudja meg a néző, mitől omlott össze ez a szépreményű asszony és hogyan próbálja új vágányra terelni korábbi fényűző életét nettó hazugsággal. Ez a film elképesztően szórakoztató, Cate Blanchett brillírozik a szerepben, szóval aki nem látta, gyorsan pótolja be!

cate-blanchett-blue-jasmine.gif

#2 Match Point

A film, amiben kő kövön nem marad. Nem csoda, hogy Oscarra is jelölték. Scarlett Johansson és Jonathan Rhys Meyers tényleg zseniálisak, az általuk megformált karakterek, Chris Wilton és Nola Rice egymás tükörképei. Egyikük sem képes egy gazdag egzisztenciájú pár nélkül létezni ebben a világban, önmagukban sikertelenek, egyetlen képességük abban áll, hogy külsejükkel, személyiségükkel képesek meghódítani az őket kitartó férfit és nőt. Ám míg Chris hosszútávon számíthat gazdag párja, Chloe (Emily Mortimer) támogatására, addig Nolát eldobja az elitista szüleinek megfelelni akaró Tom (Matthew Goode). Igaz, érzelmileg Nola már rég a szeretőjéhez, Chrishez kötődik, aki viszont nem képes feladni a luxus életvitelt, melyet feleségének köszönhet. A férfi annyira gerinctelen, hogy képtelen szakítani Nolával, és miután teherbe ejtette, végzetes lépésre szánja el magát... meggyilkolja. A morális dilemma csodálatos ábrázolása ez az alkotás, amelyben az Abszurd alakkal ellentétben nem tudódik ki a bűnös személye, így Chris nem nyeri el méltó jutalmát. Annyira precízen van felépítve a karakterdráma, hogy a végén nézőként magam is elbizonytalanodtam, akarom-e, hogy Chris lebukjon vagy annak örülnék inkább, ha bukás nélkül élhetné tovább szégyentelenül gazdag emberként, végtelenül üres életét?

#1 Éjfélkor Párizsban

A legvarázsosabb Woody Allen film, amiről első nézésre nem is biztos, hogy leesne, hogy egy Vúdielen remekművet láthatunk. Én őszintén szeretem a rendező munkáit (ha nem így lenne, nem írnék róluk), de azért sokszor úgy éreztem nézőként, hogy valami hiányzik, valami túl lett tolva, vagy nagyon el lett nyújtva. Az Éjfélkor Párizsban viszont az a film, ahol semmi ilyet nem érzek, magával ragad az egész hangulat és a színészek és a sztori is annyira klappol, hogy akárhányszor meg tudnám nézni a filmet. Owen Wilson és Marion Cotillard annyira természetesek, és a jó értelemben vett bájjal fűszerezve játszanak! Az a megoldás, hogy Gil, a sikertelen író napjaink Párizsából az 1920-as évek legsikeresebb művészeinek világába csöppen, lebilincselően jól működik. Míg Gilnek (Wilson)hihetetlen izgalmas és ideális a 20-as évek korszaka, addig az abban élő Picasso (és más nagyra becsült művészek) múzsája, Adriana (Cotillard) éppenhogy unja, és az 1890-es évekbe vágyódik. A film minden perce csoda, szerintem ez kétség kívül a rendező mesteralkotása, amely tökéletesen jeleníti meg a Café Society-ben is ábrázolt elvágyódás problematikáját.

Ha te is listáznád egy általad kedvelt rendező filmjeit, küldd el szöveged és megosztjuk a blogon, vagy kövess minket Facebook-on, ha csak érdekelnek a filmes témájú cikkek!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmaholicklub.blog.hu/api/trackback/id/tr1512123201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Blais 2017.01.15. 18:59:12

A Hannah és nővérei nem maradhatna ki. Meg jópár más sem, ezekből hagynék ki.

Antilles 2017.01.16. 14:03:58

Hannah és nővérei, Bűnök és vétkek, Fogd a pénzt és fuss, A rádió aranykora, Hétalvó, így hirtelen még ezeket csapnám hozzá.

dez01 2017.01.16. 20:05:10

A Párizsi éjszakák nekem is nagy kedvencem. Meg a régi nagy filmjei is. A süti nem süti is elég jó az újak közül.
süti beállítások módosítása