Mához 14 évre mutatták be a Frida című filmet, ami nekem zsigeri szinten ható filmélményt jelentett. Lássuk, miért!

• Először is, imádom Frida Kahlo-t, mint egyéniséget. Salma Hayek tökéletes választás volt a szerepre. Az ő alakításában Frida olyan volt, amilyennek mindig magam előtt láttam. Szabad szellemű és autentikus asszony, aki valódi példakép a ma női és lányai számára. A film hűen adta vissza, hogy Frida milyen pozitív értelemben volt excentrikus, amit ráadásul ő is felismert, és nem volt álszent ahhoz, hogy simán beismerje, saját magát is megihleti. „Úgy vélték szürrealista vagyok, de nem vagyok az. Soha nem festettem (rém)álmokat. A saját valóságomat festettem meg."
  
  
  
• A film Frida szexualitását is szépen kibontja, nem magyarázza túl a nézőnek, hogy miért is vonzódik nőkhöz vagy idősebb férfiakhoz is a festő. Ezt ugyanis nem kell túlmagyarázni, a művész saját szavaival fogalmazza meg a legpontosabban, mi miért történt, amikor férje (akivel akkor nincsenek szerelmi kapcsolatban) Diego Rivera rákérdez, hogy miért pont a Mexikóba menekülő orosz forradalmárral, Trockijjal folytatott viszonyt? "Mert akartuk" - hangzik a válasz.
• Kapcsolata Diego Riverával harsány, szenvedélyes és inspiráló volt. Látszott, hogy mind művészileg, barátilag, és emberileg kiegészítették egymást. Mivel Diegónak korábban már 2 felesége is volt, Frida pontosan tudta, hogy mire vállalkozik, amikor férjhez ment hozzá. Sőt, azt is letisztázták, hogy a férfi hű tud lenni, de hűséget nem ígér. Frida ezért nagyon őszintén ezt felelte, mikor Diego megkérdezte, hogy mit kér tőle: "Ragaszkodást."
  
  
  
  
• Azért bármennyire is szabad szellemű ez a művésznő, azt már nem bírja a lelke elviselni, amikor férje lefekszik a saját nővérével. Itt szakad meg kettejük elképesztően őszinte szerelme, a kapcsolaton már korábban megjelenő repedezések végleg megtörik Frida férje iránt táplált érzelmeit, és nagyon-nagyon sok idő kell a festőnek, hogy megbocsásson a férjének és a nővérének, de aztán mégis képes lesz rá. Egy hihetetlen elegáns mondattal teszi ráadásul mindezt a nővére felé: "Az én hibám. Nem kellett volna titeket egy szobába raknom."
• Felfoghatatlan fizikai szenvedéseken ment keresztül, hiszen egy buszbaleset során egy fém kapaszkodó rúd fúródott a testébe hátulról, medencecsont – törést, gerincsérülést és többszörös lábtörést szenvedett. ami miatt egész életére megnyomorodott volna, ha édesapja nem költ súlyos pénzeket arra, hogy mégis meggyógyuljon. Végül el kezd járni, ami egészen gyönyörű jelenet a filmben. Később Frida a saját szavaival így írja le ezt a szenvedést: "A nap végére többet viselünk el, mint azt reggel hittük volna." Ehhez tartotta magát akkor is, amikor kisfia koraszülöttként meghalt, és Frida követelte, hogy megnézhesse a kicsi testét. Úgy próbálta túltenni magát a tragédián, hogy lefestette gyermekének elvesztését. Teljesen megélte a szenvedés minden fájdalmát, és ezért vált igazi művésszé is.
  
  
  
  
• Frida egy lenyűgöző festő, aki tulajdonképpen azért kezdett el festeni, hogy ne őrüljön meg, mikor hosszú ideig ágyhoz kötött volt. Nagyon mély belső érzéseket vetett vászonra, sokszor önmaga a képeinek főszereplője, és a művei igen elvontak, de ahogy Frida mondta, mégsem szürreálisak. A szintén elismert festő, Diego fogalmazza meg a legjobban, hogy miért igazán kivételes festő a neje. "Én sosem tudnék úgy festeni, mint Te. Én azt festem, amit látok. De Te, Te belülről festesz..."
• A film annyira csodás színekkel, formákkal apellál, hogy már csak a látvány leköti az ember figyelmét, miközben nézi. Mindez harmonizál Frida színes, élénk életével, ami soha sem unalmas, mindig pezsgő, és ha kell inkább radikális, semmint, hogy valaha is egysíkú legyen. Beszédes jelenet, amikor menyasszonynak felöltöztették fehér ruhába, és úgy festett, mint egy angyal, végül inkább egy sötétzöld ruhát vett fel, hiszen ez sokkal inkább tükrözte egyéniségét.
  
  
  Ha Ti is láttatok olyan életrajzi filmet, amiről szívesen írnátok véleményt, küldjétek el a szövegeteket és megosztjuk az oldalon!