Anonim filmkritikusok klubja

FilmaholicKlub

FilmaholicKlub

Sorozatok, amik valójában filmek: 1.rész ▲ True Detective ▲

2016. október 12. - Filmaholic girl

A True detective, magyarul A törvény nevében című sorozat a legjobb példa arra, hogy vannak sorozatok, amelyek olyanok, mintha az ember igazából filmet nézne. Ez a remekmű 8 részből áll, minden része 1 órás, így lényegében egy 8 órás filmet követ végig a néző, mire összeáll az egész. Hogy miért volt elképesztően egyedi élmény mindez számomra, arról olvashattok a következőkben.

Hiánypótló karakterek

true-detective-season-one

Rust Cohle (Matthew McConaughey) és Marty Hart (Woody Harrelson) kettőse szerintem az eddigi legjobb a krimi mozgófilmek tekintetében, Beverly Hills-i zsaruk meg Ki a fasza gyerek ide vagy-oda, ez a két karakter szerintem lebilincselő volt. Mind Marty, mind Rust elképesztő karakterfejlődésen megy át a szériában, igaz, egy ideig úgy tűnik, hogy Rust épphogy lefelé tart, amikor a piálást újrakezdi és igénytelen hajléktalan kinézetre vált. Igazából a legutolsó rész legutolsó 3 percében válik világossá, hogy miért is tette őt sokkal de sokkal értékesebb emberré az az egész ámokfutás, amit véghez vitt. Úgy gondolom, olyan sírást, amit Matthew McConaughey mutatott be az utolsó jelenetben, semmilyen színész nem überelt eddig a pontig. Aztán cáfoljatok meg nyugodtan!

Zsigeri jelentéstartalom

Hányan félünk attól, hogy egyszer majd egy őrült rituálé áldozatai leszünk? Nagyon fontos archetipikus rettegést jelenít meg a sorozat, ráadásul számos olyan más borzalmas elemet is felmutat, amitől minden ember fél vagy undorodik. Ilyen például a pedofília, az anya-fia közötti szexuális kapcsolat vagy éppen az ártatlan gyermekek bedrogozása és fogva tartása. Ám a sorozat sikere nem a sokkolásban rejlik, hanem abban az állandó küzdelemben, aminek a figyelését nem lehet abbahagyni. Addig ugyanis, amíg Rust és Marty nem éri el a célját, nevezetesen, hogy elkapják a gyilkost, egész egyszerűen a néző sem tud megnyugodni vagy bármi másra figyelni. És itt is meg kell említenem az utolsó jelenetet, amiben Rust nagyon bölcsen kifejti, hogy a fény és a sötétség miatt valójában miért is a fény áll nyerésre: “Kezdetben nem volt más, csak a sötétség. Így igazából a fény áll nyerésre…”

truedetective05

Tovább

3 film, amit látnod kell még 2016-ban!

Mindjárt vége 2016-nak, de addig még sok film lefolyik a filmvásznon. Szerintünk ezt a három év végén debütáló alkotást mindenképpen érdemes még a 2017-es naptár felcsapása előtt megnézni!

Jackie

Natalie Portman játszik benne, akit rengeteg filmben imádtunk és biztosak vagyunk benne, hogy ez most is így lesz, hiszen izgalmas karaktert fog hozni. A First Lady-ről ma már szinte legendák keringenek, kezdve attól, hogy szeretőket tartott és csak egymillió dollárért maradt John F. Kennedy elnök mellett. A chilei rendező, Pabló Larrain alkotása tehát semmiképpen sem érdektelen, december 2-án mutatják be az amerikai mozik.

 

Tovább

A Kút, a kutya és a k.rvák

Gigor Attila Kút című filmjét volt alkalmam premier előtti vetítésen megnézni egy kedves újságíró barátnőmnek köszönhetően. A filmmel kapcsolatban semmilyen elvárásom nem volt, ami nagy szerencse, mert így tényleg nagyot ütött.

A történetnek igazság szerint három főhőse van, az első Laci (Jankovics Péter), az alkesz kutasbácsi tékozló fia, a második Zoli (Tzafetás Roland), a mozgáskorlátozott kutas-segéd, aki folyamatosan borzongató történeteivel szórakoztat, főszerepben egy kutyával (Krisz) és gazdájával. Ezekről a sztorikról kezdetben nem tudod eldönteni, hogy igazak vagy csupán kitalációk. Talán jobb is így mindenkinek.

A harmadik meg a szőke, nagyszájú Mária (a Terápia 2. évadából ismerős Kurta Niké), aki Svájcba készül a már tapasztalt kollegináival, prostituáltnak. A lány úgy van vele, hogy mivel úgyis mindenkivel lefekszik, most már jó lenne egy kis pénzt is keresni ezzel a hobbijával. Na ő babonázza meg Lacit, aki azért kötött ki a kúton, mert meg akarta ismerni az apját, akit két éves kora óta nem látott.

A fater (István – Kovács Zsolt) valljuk be, eléggé kiábrándító képet fest, az első jelenetben egy nagy gödröt ás a puszta közepén, mire exneje (Udvaros Dorottya) és fia odagurulnak hozzá. A nő közli, hogy beszélniük kell, erre a férfinak egy nyekergő, vérszegény válaszra telik csak: „most nem alkalmas.” A volt feleség erre szúrósan közli, „neked 30 éve nem alkalmas.” Ehhez hasonló „magyar humorral” átitatott párbeszédek szövik keresztül-kasul a filmet, no meg három másik örömlány (Hajnalka – Trokán Nóra, Vera – Pokorny Lia és Dragica – Irma Milovic) és keménykötésű “sofőreik” tragikomikus létezése. Aztán jönnek a bonyodalmak, lada meg pisztoly dördül, majd megérkezik a hárem császára (Dzsoni – László Zsolt), hogy rendet tegyen végre. Ez ímmel-ámmal össze is jön.

A színészi alakításoknak hála engem végig behúzott a film atmoszférája annak ellenére, hogy a benzinkút és a puszta látványán kívül más helyszín nem volt a filmben, és maga a történet is igen kiszámíthatóan csörgedezett. Amit még kifogásoltam, hogy volt pár érdekes szereplő, akikről bosszantóan keveset tudtunk meg – ilyen például Vera és Hajnalka. No és néhol a Tarantinósan véres jeleneteket túlkapásnak éreztem, de ezt a film lélekemelő végjelenete kellően ellensúlyozta. Ezúton is nagy taps Tzafetás Rolandnak, aki a film legfajsúlyosabb karakterét jelenítette meg a vásznon. A legszórakoztatóbb prosti díját pedig minden kétséget kizáróan Trokán Nóra érdemli. Végszóként csak ennyit: irány a moziba be!

süti beállítások módosítása