Ez a film egy borongós őszi napon remek választás, de figyelmeztetek mindenkit, hogyha épp diétázik, akkor nem érdemes megnézni, mert garantáltan vágyat ébreszt a nem éppen kalóriaszegény kaják iránt. 
Aki viszont épp arra vágyik, hogy majd' 2 órán át gyönyörű textúrákat, színeket, anyagokat, állagokat ízlelgessen a szemével, az mindenképpen nézze meg!

A film amúgy a füleidnek is tetszeni fog, hisz a zenéi is kimagaslóak. Teljesen passzolnak a képi fílinghez és a séf személyiségéhez!

A főszereplő Carl Casper (Jon Favreau) egy szerethető, önazonos karakter, neki valóban hivatása a főzés, őt ez kapcsolja ki, így amikor a legrosszabb passzban van, akkor is a főzéstől érzi magát jobban. Karakán, markáns ételei a védjegyei, ám új munkahelyén, egy – a hagyományaihoz megrögzötten ragaszkodó – étteremben nem tud kibontakozni, mindig egyfajta menüsort főzhet csak, és ezt Los Angeles legismertebb ételkritikusa sem nézi jó szemmel, nagyon csúnyán lehúzza a séf munkásságát.

Ő azonban nem hagyja ezt annyiban és úgy beolvas a twitteren a kritikusnak, Ramsey Michelnek (Oliver Platt), hogy egy kisebb üzenet-háború bontakozik ki kettejük között, ami odáig fajul, hogy Carl magából kikelve leordítja az étteremben vacsorázó Ramsay fejét. Ezt persze a szemfüles 21. századi éttermi vendégek felveszik videóra és ezzel lőttek Carl karrierjének.

Az internetes mémmé vált séf viszont ahelyett, hogy teljesen magába fordulna és elásná magát, inkább elfogadja volt felesége, Inez meghívását, aki arra kéri, tartson vele és a fiukkal, Percyvel (Emjay Anthony) Miamiaba.

Ott szépen, nyugodtan összeszedheti a gondolatait, sőt inspirálódhat a helyi gasztrokultúrából, ami nagyon közel áll Carlhoz, mivel először Miamiban kapott séf állást. Az utazás annyira jól sikerül, hogy Carl még Inez exférjének (Robert Downey Jr.) segítségét is elfogadja, aki neki adja lepukkant büfékocsiját. Carl és Percy kipucolják a kocsit, megvesznek hozzá minden szükséges eszközt, majd amikor befut a séf munkatársa, egyben jó barátja, Martin is, akkor nyakukba veszik Amerikát, és mindenhol megmutatják, milyen egy belevaló kubai szendvics.

Miközben istenieket főznek és büfékocsival szelik az utakat, apa és fia közelebb kerülnek egymáshoz, és meghatározó élményeket gyűjtenek együtt. A mennyei ételek akkora sikert aratnak, hogy még Carl legnagyobb kritikusát, Ramsay-t is lenyűgözik, aki betársul a vállalkozásba. A filmnek szerintem különösen jót tett, hogy Jon Favreau rendezte, aki a főszerepet is alakítja a filmben. A séf minden pillanatán látszik, hogy egy “örömfőzés” tanúi lehetünk, a szabad alkotás folyamatának, aminél néző jobbat nem kaphat.

Szereted a gasztrofilmeket? Vagy épp ellenkezőleg? Küldd el kritikádat nekünk, és kitesszük a blogra!